Az idei tavaszi rekollekció az önismeret, önértékelés, kamaszkor körül lett felépítve. Meghívtuk Benczéné Tímár Irén pszichológust, aki egy segítővel jött el Tápra, a bencés erdei iskolába mind a három napra.Mind a három nap 1,5-1,5 órás blokkokban voltak a fiúk hol Irénnel, hol velünk és a fentebb írt témakörökhöz kapcsolódó játékokban, beszélgetésekben, feladatokban vettek részt, ki-ki a maga akarata szerint, mivel ebben a korban nem mindenki akar a felszín alá benézni. Írni kellett egy zsoltárt, mely lehetett örömteli, hálaadó, átkozó egyaránt; ezek
közül a legjobbaknak ítélteket olvashatjátok:
Tóth Kelemen Antal:
Köszönöm Uram, hogy hitet adtál,
Mélyet, komolyat, élőt és szépet,
Hogy tudok örülni minden jónak,
és gyermeki szívvel imádlak téged.
Köszönöm Uram, hogy teret adtál,
Melybe te leheltél lelket,
Hogy kezemmel és térdemmel
Imádhatlak téged.
Köszönöm Uram, hogy lelket adtál,
Mely hozzád húz engemet,
Hogy lelkem minden részecskéje
Imádhat téged.
Köszönöm Uram, hogy földet adtál,
Melyen élhetem az életem,
Hogy van hol laknom, s ehetnem,
Te vagy az életem.
Köszönöm Uram, hogy hitet adtál,
Mélyet, komolyat, égőt és szépet,
Hogy tudok örülni minden jónak,
és imádhatlak téged.
Petőházi Bence:
Te, ki Ura mindennek,
Légy velem, hallgass meg,
Életemben irányíts,
Sötétségben világíts.
Néked szól az énekem,
Őrizzed az életem,
Napjaimat mindig óvjad,
Bűneimet fel ne rójad.
Karod felém mindig nyújtsad,
Ellenségem bajjal sújtsad,
Gondjaimban segíts meg,
Ki bánt engem, fenyítsd meg.
Hálám Tiéd ó, Istenem,
Oly sok jót adsz Te énnekem,
Kerüljön a gyehenna hősége,
Érjen inkább mennyeknek bősége.
Nálad nincsen hatalmasabb,
Te vagy a legirgalmasabb,
Nálad bölcsebb sehol sincsen,
Néked köszönhetem minden kincsem.
Volt lovagi torna:
Volt hídépítés:
Volt osztályfoci:
Volt, hogy a feje tetejére állt a világ:
Készítettünk életmontázst:
Búcsúzáskor pedig készített mindenki alufóliából amit szeretett volna:
Balra az elkészült híd neve: A dadaizmus hídja, jobbra pedig Magyarország hídja látható.
