A szíriai Rakan Ghaleb Hussein tavaly márciusban indult el török határ melletti lakóhelyéről Európa felé. A menekültekkel kapcsolatos sztereotípiákkal ellentétben nem gazdasági motivációi voltak: akkor döntött az indulás mellett, amikor tömeges letartóztatásokat kezdett az Aszad-rezsim. Úgy érezte, hogy ha bebörtönzik, sosem láthatja viszont a családját; ha viszont elindul, lesz lehetősége kimenteni őket a polgárháború mélyéből.
Felesége, édesanyja és öt gyermeke mellett jól menő tej- és joghurtüzemet hagyott hátra, Irakba és Jordániába is exportálták termékeiket. A cégvezetés mellett tanítóként dolgozó férfi Törökországon, Görögországon, Macedónián és Szerbián keresztül, embercsempészek segítségével jutott el Magyarországra, ahol idén februárban kapta meg a menekültstátuszt.
Mousa Fady 2013 elején hasonló útvonalon keresztül érkezett Magyarországra. Feleségével és két gyermekével Damaszkuszban éltek a polgárháború elején. „Megvolt mindenünk, ami a méltó élethez kell” – emlékezik vissza. A hazájában mérnökként dolgozó Fady elmondása szerint lakóhelyük környékét az ellenzékiek foglalták el, a környező utcák csatatérré változtak, folyamatosan veszélyben volt az életük. Házuk lerombolása után kétszer költöztek, de sehol nem érezték magukat biztonságban, ezért végül eladta az autóját és az így megszerzett pénzből útnak indult nővéreihez, akik Svédországban élnek. Fady 2013 decemberében kapta meg a menekültstátuszt Magyarországon, majd rögtön elkezdte a családegyesítési eljárást. „Mikor megkaptam a státuszt, telve voltam reménnyel, de nagyot kellett csalódnom” – meséli Fady a Blaha Lujza téri McDonald's hátsó traktusában. Tolmácson keresztül beszélgetünk, de hangján így is átüt az elkeseredettség. Több mint egy éve van távol a családjától. „Azt szeretném, hogy a gyerekeim olyan helyen nőhessenek fel, ahol nyugodtan játszhatnak a játszótéren és nem kell félniük a bombáktól és a tankoktól” – ismétli el többször. Fady családjának kérelmét első fokon elfogadta a BÁH idén februárban, másodfokon azonban új eljárást rendeltek el. Az ok ekkor nem az útlevél-probléma volt, hanem az, hogy nem látták megfelelően bizonyítottnak a rokonsági kapcsolatot. A következő eljárásban ezt már rendben találták: ekkor a szíriai palesztin útlevél miatt utasították vissza a kérelmet.
Rakan homlokán még mélyebb barázdák húzódnak, mint a negyvenéves kora ellenére teljesen ősz Fadyén. Menekültügyi eljárása végén, a státusz megszerzése előtt egy héttel Rakan értesült arról, hogy felesége és édesanyja életét vesztette a kormányerők egyik bombázása során.„Szíria mára ennek az évszázadnak a nagy tragédiájává vált – egy szégyenteljes humanitárius katasztrófa olyan mennyiségű szenvedéssel és olyan nagyszámú ember földönfutóvá válásával, amilyenre nincs példa a közelmúlt történelmében” – fogalmazott António Guterres, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa. „Az egyetlen vigasztaló dolog az az emberség, amellyel a szomszédos országok fogadják ezt tengernyi menekültet, és amellyel megmentik az életüket” – tette hozzá. Ez az emberség azonban hatalmas terhet ró az érintett országok – Törökország, Jordánia, Irak, Libanon – infrastruktúrájára, gazdaságára és társadalmára, a szíriai menekültek több mint 97 százaléka ugyanis itt talált menedékre.
