A tanteremben a koncepciónk szerint menekülttábort alakítottunk ki. Sátrakat állítottunk fel, melyek mindegyike egy olyan országot jelképezett, ahonnan jöttek menekültek Magyarországra. Az egyes országok, és azon belül a személyes történetek az alábbi posztokban olvashatóak. 

A falakon az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság által meghirdetett 1 dolog képei és történetei voltak láthatóak, olvashatóak, mely egy olyan program, ami bemutat olyan embereket, akik el kellett, hogy meneküljenek az országukból, és csak egy dolgot vittek magukkal. Ezt az egy dolgot mutatja be a fotósorozat képeken keresztül, és írja le az egyéni sorsokat, és érveket, hogy miért azt az egy dolgot választották. 

Nagyon eredményes gyűjtést zártunk, osztályunk a második legtöbb pénzt gyűjtötte, 140.245 forintot, alig 6000 forinttal maradtunk le az első helyről.  

Hallomásból tudom, hogy ekkora összeg eddig egy hetedikes osztálynak sem sikerült az elmúlt években, ami nagy szó. 

Köszönet: 

nektek, szülőknek, hogy olyan sok értékes, eladható tárgyat küldtetek, 

a szerzeteseknek, és apátsági intézményeknek, akik úgyszintén, 

mert így tudtunk összegyűjteni kicsivel több, mint 86.000 forintot csak a bolhapiacon.

Köszönet: 

Lóri bácsinak, és a zseniális halas szendvicsének, aki a horgász zsákmányát adta oda, készítette el, mert általa 35.000 forinttal emelkedett a bevételünk,

Márton testvérnek, aki időt, energiát nem kímélve dolgozott a konyhában, hogy a beszerzési költségen felül legyen több, mint 29.000 forint bevételünk az ételek eladásából. 

Köszönet mindenkinek, hogy olyan sok ruhát és cipőt is küldött, bizonyára jó helyre kerül minden adomány. 

Az eredményünk alapján meghívást kaptunk, hogy mi is mehetünk átadni a Vámosszabadi táborlakók számára az adományokat.