A Hősök tere projekt nemrég indult el hazánkban, talán hallottatok is róla valamely médián keresztül. 

Ahogy hallottam a projektről, megfogalmazódott bennem, hogy csatlakozni kell, és minél szélesebb körben terjeszteni. Meséltem róla a fiúknak is, és kértem őket, hogy próbáljanak meg ők is minél többször jót tenni idegeneknek, ha a helyzet úgy hozza. Járjanak nyitott szemmel, és vegyék észre, ha valaki éppen az ő segítségükre szorul, és ne menjenek el mellettük segítségnyújtás nélkül, "vakon". 

Egy este körbe ültünk és mindenki elmesélhette, mit tett. Örömmel hallgattam a történeteiket, lélekemelő pillanat volt. 

A programról részletesebben a honlapon lehet tájékozódni.

http://www.hosoktere.org/ 

"Sokan szeretnének jót tenni, de gyakran egyszerűen nem tudják, hogyan.

Van, aki csak nem elég magabiztos, nehezen tudja legyőzni a közönyt, a megfelelési kényszert vagy az apátiát. Mások, akik készek lennének megváltoztatni a világukat, sokszor szembesülnek megfélemlítéssel vagy erőszakkal. Bizonyított, ha valaki rendszeresen azt tapasztalja, hogy nem múlik rajta semmi, hogy tettei hatástalanok a környezetére, akkor passzívvá válik, nem kezdeményez.

Magyarországon gyakran halljuk, vagy akár mondjuk magunkról, hogy ez egy pesszimista ország. Borúlátók, szorongók vagyunk, és ami a legrosszabb, egyre közönyösebbek, nemcsak a közéletben, hanem a hétköznapokban is. Tény, hogy a politikába és az intézményekbe vetett bizalom nálunk nagyon alacsony. A lakosság70%-a semmilyen politikai tevékenységet sem folytat, 80%-a semmilyen civil szervezethez nem kötődik. Erősen jellemez minket az individualizmus és bizonytalanságkerülés, ez utóbbi arra vonatkozik, hogy mennyire félünk az újtól és a változásoktól.

Az emberek 46%-a úgy érzi, nem tudja befolyásolni mindennapi dolgait, 54% alig tud eligazodni az életben, 21% nem leli örömét a munkájában, 91% szerint a törvénysértők elkerülik a büntetést, 77% szerint aki vinni akarja valamire, rákényszerül, hogy egyes szabályokat áthágjon, 84% szerint senki sem törődik a másik emberrel. Ijesztő kép ez. Természetesen vannak olyan jellemzők ezek között, amelyek a kultúránkhoz kötődnek, de az, hogy bizonyos helyzetekre hogyan reagálunk, mutatunk-e törődést mások iránt, inkább magától a helyzettől függ, mintsem attól, hol történnek meg velünk a dolgok."