Hakeem Aderemi Babaola harmincéves, Nigériából jött. 1990 júliusa óta él Magyarországon. Krupié egy kaszinóban, igazolt jövedelme bruttó 15 000 forint, plusz 3000 forint étkezési hozzájárulás. Elmondása szerint hamarosan jóval többet fog keresni. A feleségének, Mónikának az első házasságából három gyereke van, kettő közülük a nagymamánál lakik, a nagymama férjének a lakásában. Az idegenrendészeti hatóság ezt tudomásul veszi, de figyelembe nem. „A közjegyzői okiratban megjelölt 61 négyzetméteres, másfél szobás lakás nem alkalmas többgenerációs család elhelyezésére, a család együttélésére. Az a tény, hogy a szülő és a kérelmező feleségének kiskorú gyermekei a lakásból ideiglenesen más lakcímre költöztek, a bevándorolni szándékozó esetében nem méltányolható körülmény.”

„A férjem nővére Amerikában él – meséli Mónika. – A rendőrségen, az Izabella utcában azt mondja nekem G.-né, mit akar maga ettől a férfitól, ez ki fog menni Amerikába. Azt hiszi, szerelemből vette el magát a három gyerekével? Na, erre én is kivertem a balhét. Aztán egyszer csak jött két fiatalember. Azt mondták, az idegenrendészettől vannak, de nem beszéltek egy szót se angolul. Belenéztek a szekrényekbe, kérdezték, hol a férjem fogkeféje. Megmutattam, erre bólogattak, elmentek.”

„Szeptember végén jár le a tartózkodási engedélyem – mondja Hakeem. – Tavaly, mielőtt lejárt, bementem hosszabbítani. Azt mondták, jöjjek másnap reggel, ki vagyok utasítva, addig visznek Kerepestarcsára.”

„Na, erre bementem én is – folytatja Mónika –, mondtam, hogy megyek én is vele, aztán toloncoljanak ki, viszem a három gyereket Nigériába. Erre azt mondta G.-né, ha lenne egy közös gyerekünk, könnyebben megkapná a férjem a letelepedést. Legközelebb azt mondtam neki, hogy terhes vagyok. Erre teljesen megrémült, és elkezdett kiabálni, hogy én nem adtam magának semmiféle tanácsot, érti…”